Mit tehet Ön az öngyilkosság megelőzéséért?

Mindenki tehet az öngyilkosságok számának csökkenéséért. Jelenleg 28 országnak van nemzeti szintű öngyilkosság-megelőzési stratégiája. A megelőzéssel kapcsolatban a WHO által megfogalmazott üzenetek között szerepel az is, hogy a (formális és informális) közösségeknek kulcsszerepe van az öngyilkosság megelőzésében. Úgyhogy mindenki tehet azért, hogy odafigyeléssel, törődéssel, az öngyilkosságot övező stigmák elleni harccal, valamint a gyászoló hozzátartozók támogatásával hozzájáruljon az öngyilkosságok számának csökkenéséhez.

1. A kapcsolatok ápolása

Kulcsfontosságú része az öngyilkosság megelőzésének a “túlélők” vagyis az öngyilkosságban meghaltak hozzátartozóinak, az elhunyt barátjukat gyászolóknak, valamint az öngyilkossági érzésekkel küzdőknek a támogatása, a velük való kapcsolattartás. Bár minden öngyilkosság különböző, azért vannak olyan általánosságok, amelyek segítenek az öngyilkosság megelőzésében. Azok, akik maguk is éltek már át öngyilkossági krízist, segíthetnek abban, hogy jobban megérthessük azon események, helyzetek, körülmények komplexitását, amelyek öngyilkossági gondolatokhoz vezethetnek, illetve amelyek megmentették őket, amelyek segítettek megküzdeni a problémákkal. 

A társas kapcsolatok csökkentik az öngyilkosság rizikóját, ezért életet menthet, ha odafigyelünk, erősítjük a kapcsolatunkat azokkal, akik magányosak, izolálódtak. A kapcsolatok minden formája – legyen az intézményes vagy informális, személyes – segíti az öngyilkosság megelőzését.

Ahogy Azuro Hayano megfogalmazta:

“AZT HISSZÜK, HOGY EGYEDÜL HALUNK MEG, DE EZ NEM IGAZ. SENKI SINCS EGYEDÜL EZEN A VILÁGON. EGYÜTT KELL ÉLJÜNK, ÉS GONDOSKODNUNK KELL EGYMÁSRÓL.”

2. Nyílt kommunikáció: a tabuk elleni harc

​Az öngyilkosság elleni harcban kulcsfontosságú a nyílt kommunikáció. Sok közösségben az öngyilkosság mint téma tabu vagy csak suttogva lehet róla beszélni. Ha el szeretnénk oszlatni az öngyilkossággal kapcsolatos téves hiedelmeket és csökkenteni szeretnénk a stigmákat, akkor olyan nyíltan kell beszélnünk az öngyilkosságról, mint bármilyen más népegészségügyi problémáról. Természetesen mindezt körültekintően kell tennünk; nem szabad az öngyilkosságot normalizálni sem. 

Bármilyen öngyilkosság-megelőzési stratégia lényeges eleme az öngyilkossággal kapcsolatos megfelelő kommunikáció. Ez különösen akkor fontos, ha olyasvalakivel beszélünk, aki veszélyeztetett.

Mindenki számára megterhelő beszélgetni valakivel az öngyilkosságról. Ugyanakkor van néhány egyszerű tipp arra vonatkozóan, hogy miként kezdjünk bele egy ilyen beszélgetésbe. Ezek közül a legfontosabb az empátia és az ítélkezéstől mentes odafigyelés, meghallgatás. Az öngyilkossági krízisen átesettek gyakran arról számolnak be, hogy egy-egy figyelmes, odaforduló baráti beszélgetés sokat segített nekik felépülésükben.

Az öngyilkosság-megelőzés kommunikációjában fontos szerepe van a médiának. A tapasztalatok szerint bizonyos kifejezések, szóhasználatok maguk után vonhatják az öngyilkosságok számának növekedését. Ugyanakkor szakemberek hazánkban is kidolgoztak olyan irányelveket a média számára, amelyek figyelembevétele segíti az öngyilkosságok megelőzését.

3. ​Odafigyelés, törődés

Azonban mind a kapcsolat, mind a megfelelő kommunikáció hatástalan akkor, ha hiányzik a törődés, az odafigyelés. Fontos, hogy a törvényhozók, a prevenciós programok megalkotói kellő figyelmet fordítsanak az öngyilkosság megelőzésre. Lényeges az is, hogy az egészségügyben dolgozó szakemberek, klinikusok, gondozók szintén törődjenek a jelenséggel, és kiemelkedően fontosnak érezzék az öngyilkosság megelőzését.

Végső soron pedig mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy odafigyeljünk és törődjünk önmagunkkal, saját lelki egészségünkkel. Ha Ön úgy érzi, hogy lelki segítségre van szüksége, akkor itt olvashat bővebben arról, mi is a pszichoterápia, és hogy milyen formái vannak. És oda kell figyelnünk másokra is: akik éppen valamilyen krízisben vannak, szenvednek valamitől vagy megrekedtek egy állapotban.

Lehetőséget kell adnunk nekik, hogy elmondják problémáikat, történetüket. Ezen a téren sokat tanulhatunk azoktól, akik már átéltek öngyilkossági krízist.