Személyközpontú, pszichoszociális szükséglet-alapú megközelítés az öngyilkossági veszély felmérésére

A STARS-p (Systematic Tailored Assessment for Responding to Suicidality – protocol) egy olyan személyközpontú, pszichoszociális szükséglet-alapú interjúprotokoll, amelynek célja, hogy segítse a szakembereket az öngyilkossági krízisben lévő személyek megértésében és támogatásában. A módszertan középpontjában a kliens egyedi történetének, élményeinek és pszichés fájdalmának (psychache) feltárása áll – nem pusztán a kockázati tényezők azonosítása.

Miért különleges a STARS-p megközelítés?

• Nem az öngyilkossági viselkedés előrejelzésére törekszik, hanem annak megértésére.

• Elveti a hagyományos kockázati kategóriákat („alacsony”, „közepes”, „magas”) – helyette a kliens saját megítélése kerül előtérbe: mi az, ami leginkább befolyásolja az élethez vagy a halálhoz való viszonyát.

• Az interjú során a kliens és a szakember közösen térképezik fel azokat a körülményeket, amelyek súlyosbíthatják vagy enyhíthetik a szuicid késztetést.

• A protokoll hangsúlyt fektet a biztonsági terv közös kidolgozására és a remény erősítésére.

A STARS-p célja

• Támogatni a segítő szakembereket abban, hogy strukturált, mégis empatikus módon tárják fel a kliens szubjektív élményeit az öngyilkossági késztetéssel kapcsolatban.

• Segítséget nyújtani a pszichoszociális tényezők és a védőfaktorok feltérképezésében.

• Csökkenteni a szakemberek szorongását, amely gyakran kíséri az öngyilkosság témájához való közeledést.

• Elősegíteni a dokumentáció pontosságát és az elvárható gondosság szerinti eljárást.

A STARS-p képzés

2025-ben részt vettem a STARS-p (Systematic Tailored Assessment for Responding to Suicidality) képzésen, amely jelentősen formálta, finomította a szuiciditással, öngyilkossági veszély felmérésével kapcsolatos klinikai szemléletemet. A komplex képzés során megismertem egy olyan személyközpontú, együttműködésre épülő protokollt, amely segít abban, hogy ne csak a kockázati tényezőket, hanem a páciens saját élményeit, történetét és szükségleteit állítsam az interjú középpontjába.

Különösen értékesnek tartom, hogy a STARS-p nem a „kockázat szintjének” besorolására fókuszál, hanem arra, hogy megértsük: mit él át az a személy, aki az élet és halál határán egyensúlyoz, és hogyan lehet vele közösen olyan biztonsági tervet kialakítani, amely a reményt, a kapcsolódást és a megküzdést támogatja.