Klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta vagyok, pszichoanalitikus kandidátus. Budapesten, magánrendelés keretében pszichoanalitikus szemléletben és módszerrel dolgozom. A terápiás munka mellett a Pécsi Tudományegyetem felnőtt klinikai szakpszichológus képzésében elméleti és gyakorlati oktatóként veszek részt, valamint a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület Lélekelemzés című folyóiratának szerkesztőségi, és az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen kuratóriumi tagja vagyok.
Kutatói-tudományos érdeklődésem középpontjában az öngyilkossági kísérletek megelőzésének lehetőségei, az öngyilkossági kockázat szűrése és becslése állnak. Az egyetemi tanulmányaim kezdete óta a szakmai identitásom fontos meghatározója még a pszichológia különböző ágainak történetével, főként a pszichoterápiák, a pszichoanalitikus elméletek fejlődéstörténetével való foglalkozás. Munkámban a terápia, a kutatás és az oktatás hármasa egymást erősítik; a pszichoterápiás és a tudományos kutatói szerepek szakmai identitásomban szorosan összefonódnak, kiegészítik egymást.
Pszichoterápiás segítség kérése általában hosszú időn keresztül érlelődik az emberekben. A pszichés tünetek hullámzó intenzitásban jelentkezhetnek, például lelki kínok, testi tünetek, visszatérő kapcsolati problémák formájában. Ezen tünetek évek, nem ritkán akár évtizedek alatt érnek el olyan szintet, hogy az illető és/vagy környezete felismeri és elfogadja, hogy szakember segítségére van szükség.
A pszichoterapeutához fordulás általában tehát hosszabb időn keresztül formálódik az emberekben. E folyamat során többféle (szakmai, laikus/természetes, alternatív) segítséget is kipróbálnak az emberek.
Időpontegyeztetés után sor kerül egy tájékozódó beszélgetésre. Ekkor történik az aktuális pszichés állapot felmérése, a vezető tünetek és fő probléma tisztázása.
Ezek alapján tudom megítélni, hogy pszichoterápiától várható-e eredmény. Ekkor tudom eldönteni azt is, hogy az általan alkalmazott pszichoanalitikus-dinamikus terápiás módszer javasolható-e. Javaslatot teszek arra vonatkozóan is, hogy milyen analitikus terápia indikálható és alkalmazható. A terápiás módszer feltételeit is tisztázzuk.
Ha a terápiára vonatkozó javaslatot a páciens elfogadja, akkor sor kerül a pszichológiai problémák komplex értékelésére (az úgynevezett pszichoterápiás első interjúra). A tájékozódó beszélgetés és a terápiás első interjú összesen 1-3 alkalmat vesz igénybe.
Abban az esetben, ha a probléma természeténél fogva nem igényel pszichoterápiát (pl. valaki mással, gyerekkel kapcsolatos aggodalmakról van szó), vagy mert nem kezelhető pszichoterápiával (pl. elsősorban organikus eredetű zavarról van szó), akkor a felmérő beszélgetés átalakulhat pszichoterápiás konzultációvá.
Amennyiben pszichoterápia számításba vehető, mint kezelési mód, akkor a kivizsgálás és a terápia előkészítésének részeként sor kerül a tünetek, panaszok részletesebb áttekintésére. Ez magában foglalja az aktuális problémák és az időben távolabbi történések közötti összefüggések összetettebb elemzését, figyelembe véve az alkalmazott analitikus-dinamikus módszert.
Ezek alapján közösen megfogalmazzuk a terápiás célt vagy célokat, valamint megállapodunk a közös munka kereteiről: az alkalmazott módszerről, az ülések gyakoriságáról, a terápia hosszáról, a szünetekről és szabadságokról és a fizetés feltételeiről.
Bizonyos esetekben pszichodiagnosztikai tesztek felvételére és az eredmények megbeszélésére is szükség lehet.
A pszichoanalízis egyszerre elmélet az emberi elméről és terápiás gyakorlat. A pszichoanalízis és a pszichoanalitikus pszichoterápia olyan, visszatérő lelki problémákkal küzdő emberek számára hasznos, akiknek korlátozott az örömképességük a párjukkal, családjukkal, barátaikkal való kapcsolataikban, illetve akik a munkájukban és a mindennapi élet feladataiban nem tudnak sikert és kielégülést megélni. A szorongás, a gátoltság és a depresszió gyakran belső konfliktusok jelei. Ezek a konfliktusok kapcsolati nehézségekhez vezetnek, melyek jelentősen befolyásolják a személyes és szakmai döntéseket.